Ma kibújt az első tejfogacskám az egyik alsó, középső metsző.

Éppen Nagyiéknál voltunk, Ő vigyázott rám. Reggel még nem éreztem semmit, de délre már fájdalmaim voltak és belázasodtam. Alig bírtam tartani magam... Anyukám megmérte a lázam és 37.8 volt. 1 óra múltán 39.2  Feküdtem ernyedten Anyucim karjaiban és csak nyögdécseltem. Rettenetesen fájt a fogacskám, elhagyott minden erőm....már sírdogálni sem tudtam. Nagyi és Anyuci vizes borogatásokat tettek a csuklómra és a bokámra... kaptam Camomillát és egy kis lázcsillapítót. Ezután lefeküdtem Anya mellé egy kis délutáni pihenőre és a simogatásától hamar álomba szenderültem. Valamit énekelt is, de azt már csak félálomban hallottam.

A reggel nagyon lassan jött el, egész éjjel szenvedtem, föl-föl sírtam álmomban.

Másnap egész nap nyűgös voltam, hiszen nem sikerült kipihennem magam. Igyekezett mindenki megértő lenni és a kedvemben jártak amiben csak tudtak. Harmadnapra mintha mi sem történt volna..:) Ismét mosolygósan ébredtem :)

Apa szerint most kevesebb fogam van, mint fülem. Nagyszerű.....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.